Sziasztok!
Megjöttem az első résszel!!! Remélem tetszeni fog... :)
Várom a megjegyzéseiteket!
Hakunamatata,
Ocean Papaya :D
Emilie szemszöge
Csodálatos kora nyári nap volt. Egy mezőn futottam át, amely tele volt gyönyörű vad virágokkal. Egy percre megálltam, hogy megcsodálhassam őket, és élvezzem illatukat. Hátra dőltem, és mintha egy puha ágyra érkeztem volna. Hátamon fekve néztem a felhőket, és mint kiskoromban, most is mindenféléhez hasonlítottam őket. Hirtelen álmosságot éreztem. Lecsuktam szemhéjaimat, majd mikor újra felnyitottam őket, az ágyamban fekve találtam magam. Hirtelen végig futott rajtam, hogy ez csak egy csodálatos álom volt. Jó érzéssel töltött el, hogy végre ilyen dolgokról is tud az agyam álmokat összerakni, nemcsak azokat a borzalmakat, amiket idáig jártam végig esténként. Nyújtóztam egyet, majd másik oldalamra fordultam, és így pont rá láttam az órámra, ami 7 órát mutatott. Nehézkesen, de sikerült, felülnöm az ágyban. Egy újabb nyújtózást követően lehámoztam magamról a takarót, majd mikor a lábam már a szőnyegen volt bizonytalanul, de felálltam. Eleinte még kapaszkodni kellett a székembe,de ahogy elértem a szekrényhez, és belenéztem az ajtón lévő egész alakos tükörbe, azonnal teljesen felébredtem. Nagy erőfeszítések árán sikerült elhúznom az ajtót, így elém tárultak a ruháim. Sokáig nézegettem őket, hiszen most vagyok leszokóban a fekete öltözékekről.Próbáltam egy erőtlen mosolyt varázsolni arcomra, és egy sóhajt követően kikaptam egy laza, de csinos pólót, hiszen mégse egy sima szombat a mai. Kerestem hozzá való nadrágot, cipőt, és kiegészítőket, majd végül előhalásztam a bőröndömet. Ennél a pontnál egy könny csepp küszküdte ki magát a szememből. Tavaly kaptam ezt a virágos darabot a születésnapomra Édesanyámtól. Ismerte a legnagyobb álmomat: elutazni Amerikába! Sajnos Ő ezt már nem érhette meg. Gyorsan megtöröltem a szememet, és elhessegettem az emlékeket, kicsit meg kellett keményíteni a szívemet, hogy ne bőgjem el magam azonnal. Egy határozott mozdulattal
ruhadarabokat, szokásom szerint mind az ágyra hajigáltam. Mikor a már előkészített,és összehajtogatott többi ruhát bepakoltam a bőröndbe, elvonultam a fürdőbe a ruháimmal együtt. Gyors zuhany után felöltöztem, és egy egyszerű sminket követően a hajamat az egyik oldalra dobtam , majd a bőröndömmel együtt elindultam a földszintre. Édesapám, mostohaanyám, és a két öcsém már lent vártak, az asztalnál. Én is leültem melléjük reggelizni. Kis idő múlva befejeztük az étkezést, elindultunk az autóhoz. Apa bedobálta a cuccaimat a csomagtartóba, majd miután sikeresen előbányásztam a telefonomat a fülhallgatóval együtt, behuppantam a hátsó ülésre. Mikor mindenki elhelyezkedett, Apa megkérdezte, hogy "Indulhatunk?"-e, majd beindította a motort. A fülhallgatóval a fülemben bámultam a mellettünk elhaladó tájat, ami most különösen lekötötte a figyelmemet.
***
Pár óra múlva meg is érkeztünk a repülőtérre. Apa kipakolta a csomagjainkat, és segített bevinni. Én csodálkozva néztem körül, hiszen még soha életemben nem ültem repülőn, ezért maga a csarnok is furcsa volt számomra. Megnéztük, hogy mikor indul a gépünk, és addig arról beszélgettünk, hogy milyen jó is lesz végre újra látni a rokonainkat. Én mindvégig azon izgultam, hogy le fogjuk késni a gépet, de természetesen ez nem következett be.
***
Mikor végre felszálltunk a gépre, még mindig egy darabban volt a gyomrom, hiszen annyi műsort láttam légi katasztrófákról, de gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat... Elfoglaltuk a helyünket, és én azonnal beraktam a fülhallgatót, azt remélve, hogy a zene egy kicsit le fog nyugtatni. Apa mögöttünk ült, és a laptopján intézte a munkáját. Ezért nagyon értékeltem, hiszen a főnökével sok vita árán tudta elintézni, hogy távolról intézhesse az ügyeit.Ekkor ismét azon kaptam magam, hogy az ablakon bámulok kiféle, és nézem, ahogyan elsuhanunk a felhők fölött. Hirtelen elkapott az álmosság, és azonnal az álmaim birodalmában jártam...
